Ideális ívet kaptunk a fotózáshoz. Szinte nem tudunk olyan kanyart, pontot mondani, amiben ne született volna jó fénykép. Az FIA WEC idénynyitó hétvégéjének Imola adott otthont, amely pálya lenyűgözött minket. Mert közel voltunk. Nagyon. Mondjuk stílusosan: La Pista magnifica, vagyis a csodálatos pálya.
Kövessétek a PaddockLines közösségi oldalait: Facebookon és Instagramon
Egy-egy ilyen versenyhétvége nem a pihenésről szól és talán egy-egy ilyen nap végén az adrenalin még nem is esik vissza bennünk annyira, hogy ne adna lendületet a folytatásra. Csütörtökön Maranellóban kezdtünk, Imola aszfaltcsíkját pedig pénteken fedeztük fel, és mondhatni, hamar ihletet kaptunk.
Az olasz nap máshogyan sütött, az egészet sokkal pozitívabb töltettel táplálta. Rég voltunk autóversenyen, fényképezni autóversenyt meg még inkább… Valami mégis lenyűgözött bennünket már az első nap: iszonyat közel vagyunk. Ilyen távolságból aligha figyeltünk korábban eseményeket.
Csillog, hangos, piszok gyors. Jön, kanyarodik, száguld tovább. Milyen élmények?! És szerencsére ebből még mindig sok van hátra. Jártunk a Ferrari sajtóbeszélgetésén, az FP1 az ismerkedésről szólt, a 2. szabadedzésen a Rivazza-kanyarok ejtettek rabul – megszámlálhatatlan jó ponttal. Fényképezési technikákat tekintve itt be lehetett gyakorolni a svenkelést, alsó-felső gépállásokat, játszani a gumifalas mélység-élességgel. Aligha foglalkozol azzal, hogy sikerül a kép, kissé látatlanban inkább a sorozatot készíted és majd utólag válogatsz. Az érzés viszont jó…
Alakult a tökéletes hétvége; a versenyprogram befejeztével sétáltunk egy kört a pályán, majd a médiaparkolótól mindössze 1 kilométerre lévő pizzériában – amelybe ajánlás útján mentünk– vacsoráztunk (ahol még Nicklas Nielsen Ferrari-versenyzővel is találkoztunk). Perfetto.
Szombaton az Acque Minerali kanyar lehetőségeit igyekeztünk kreatívan feldolgozni a reggeli órákban, ezt követően az Alta-sikánig sétálva születtek az újabb képek. Ami ezután jött, arra aligha számítottunk előzetesen: a boxutca kijáratánál fotóztunk az időmérő alatt. Mindez egy dologgal járt: eszméletlen közelségre a nyélgázon repesztő hypercaroktól és GT3-as verdáktól. A pluszt Antonio Giovinazzi pole-ja jelentette, amelyet az olasz közönség hatalmas tapssal jelzett. A hazai versenyzőt elsők között hallottuk nyilatkozni a rajtelsőségről a hivatalos sajtótájékoztatón. Aznap estére még egy pályafutás befért a pizza elé. Buona sera!
Vasárnap is egész korán a pályán voltunk már, hiába csak délután 1-kor rajtolt a hatórás viadal. Találkoztunk Kimi Antonellivel, átverekedtük magunkat néhányszor a lelkes olasz rajongókon, akik a Ferrari motorhome-ja előtt szobroztak egész nap. A rajt előtt a griden sétálva igyekeztük a legjobb pillanatokat elkapni, így született portrém Benedetto Vigna Ferrari-vezérigazgatóról.
Amit a versenyidő hozott, szinte a fentebb leírtak non plus ultrája. A Tamburello közelében figyelve a rajtot, a pálya rengeteg pontján járva figyeltük, ahogyan az #51-es Ferrari beragadt a Toyoták közé-mögé. Lettek szuper pezsgőzős képek a dobogóról, utána pedig még egyszer megízleltük azt a bizonyos Pizza Diavolát.
Megint ugyanaz az eset áll fenn, amit Maranellóról írtam: le lehet fényképezni meg írni, de ezt át kellett élni.
Itt nem az a kérdés, hogy visszamegyünk-e, hanem, mikor lesz jövőre az imolai futam! Azt pedig remélni tudjuk, a pizzéria is nyitva lesz akkor.
Ciao Imola!
